Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia komplex anyagcsere eltérés. Inzulinrezisztencia alakul ki akkor, amikor csökken az adott inzulinjelre érkező válasz a célsejtek részéről. Ez azt jelenti, hogy csökken a szőlőcukor felvétele a sejtekbe. Az inzulinrezisztenciának három fázisa ismert.

Azt, hogy melyek az inzulinrezisztencia okai, illetve hogyan alakul ki ebből a diabétesz, a továbbiakban megtudhatják.

A vércukor szintje egy egészséges ember esetében, ha a vizsgálatot éhgyomorral végzik el, 3.9 és 6.0 mmol/l közötti értékű. Ha a vércukor szintje ennél alacsonyabb, akkor hipoglikémia áll fenn, ha pedig ennél magasabb, hiperglikémiáról beszélünk.

Általános nemzetközi csoportosítás alapján a vércukor magas szintjét okozó szénhidrát anyagcserezavarának 3 fázisát különböztetjük meg.

A szénhidrát anyagcseréjének zavara három fázisra osztható

A legelső fázisra jellemző a megnövekedett, éhgyomor esetén mért vércukorszint. Ekkor jellemző, hogy az említett vércukorszint nem olyan magas, mint a cukorbetegek értékei, de az élettani értéket már meghaladja.

A következő fázisban jelentkezik a glükóz tolerancia mértékének süllyedése, illetve kisebb a cukortűrés határa, csakúgy, mint a nem cukorbeteg egyének esetében.

Az utolsó fázis maga a cukorbetegség.

Éhgyomor esetén a vércukor szintje akkor tekinthető magasnak, ha a többszöri éhgyomorral végzett vizsgálatok során a vércukorszint a vénákban található vérben 6.1 és 6.9 mmol/l közötti értéket mutat.

Az éhgyomor esetében fennálló magas vércukorszint legtöbbször nem jár tünetekkel, ennek ellenére jó, ha tud róla a beteg. Elsőként azért, mert ez diabétesz megjelenését eredményezheti, ezenkívül megnövelheti a szív- és érrendszeri megbetegedések valószínűségét. Könnyen kideríthető, ha bizonyos időközönként megnézzük a vércukor szintjének értékét.

Egy a szájon keresztül végzett teszt elvégzésével teljes képet kaphatunk az alacsony glükóz toleranciáról. Ez csak abban az esetben ad megbízható eredményt, ha megvizsgáljuk az éhgyomorral kapott vércukorszint értékeit is.

Hogyan vezethet az inzulinrezisztencia cukorbetegséghez?

Anyagcserezavar esetén csak az átlagosnál több inzulin segítségével képesek a szövetek felvenni a glükózt, a károsodás következményeként.

A hasnyálmirigyben az inzulin elválasztását végző Langerhans-szigetek ún. ß- sejtjei pusztulnak el. Ez vezet közvetlenül az 1-es típusú diabéteszhez. A ß-sejtek pusztulása okozza a szervezet inzulinhiányát. A szigetsejtek pusztulásának hátterében az autoimmun folyamat áll. Azonban még nem világos, hogy mi okozza ezt.

A 2-es típusú cukorbetegség legtöbbször olyan panaszokkal jár, amelyek már könnyebben felismerhetővé teszik a betegséget. Ezek a panaszok például a vizelet gyakori ürítése, a gyakran jelentkező szomjúságérzet, sok folyadék bevitele a szervezetbe, illetve viszkető érzés a bőrön.

A cukorbetegség ténye biztosan kimondható abban az esetben, ha egymás utáni vizsgálat során a vénás vér cukorszintjének értéke 7.0 mmol/l felett van, illetve ha egy véletlenszerű vizsgálat esetén ez az érték 11.1 mmol/l, vagy a feletti értéket mutat.

Ha a szénhidrát anyagcseréje nem megfelelően működik, alapvető életmódbeli változtatásokra van szükség. Tenni kell az elhízás ellen, de figyelni kell arra, hogy a megnőtt mennyiségű kalória bevitelének megszűnése is tüneteket alakíthat ki. Nem szabad túl sok szénhidrátot, illetve zsírt bevinni a szervezetbe. Emellett fontos a gyakori sportolás és a cukorbetegséggel járó egyéb panaszok kezelése.

További ajánlott cikkünk e témában: inzulinrezisztencia tévhitek


close