A cukorbetegek különösen fogékonyak lehetnek a bőrbetegségekre, közöttük például a Streptococcus okozta orbáncra. Az orbánc magas lázzal, hidegrázással és jellegzetes bőrtünetekkel jár együtt, súlyos esetben akár vérmérgezést is okozhat.
Az orbánc fertőző bőrgyulladás, amelyet Streptococcus, illetve Staphylococcus baktériumok okoznak. A kórokozók különböző hámsérüléseken keresztül jutnak be a szervezetbe: a fertőzés “kapuja” lehet például a lábujjak közötti gombás fertőzés, a száj kirepedezett része, vagy sebek, horzsolások is.
A cukorbetegeket különösen veszélyeztetheti az orbánc, egyrészt mert ők hajlamosabbak a bőrsérülésekre, illetve nehezebben veszik észre a lábukon kialakuló sebeket, másrészt pedig a szervezetük legyengültebb, az immunrendszerük kevésbé képes megvédeni őket a fertőzésekkel szemben.
Az orbánc tünetei
Az orbánc tünetei közé tartozik a hidegrázás, a magas láz, illetve a nagyon jellegzetes, éles szélű, élénkvörös folt, melynek leggyakoribb előfordulási helye az arc, a fülkagyló, a lábfej, a lábszárak és a karok. Általában egyoldali, legyengült szervezetű embereknél kétoldali is lehet. A folt területén később ödémás duzzanat is kialakulhat, a folt területén ritkábban bevérzések is megjelenhetnek, de az orbánc jelentkezhet hólyagos, fekélyes, tályogos formában is.
Orbánc kezelése
Megfelelő gyógyszeres kezelés mellett a láz két-három nap alatt elmúlik, majd a betegség egy-két hét alatt nyomtalanul gyógyul. Kivéve a bőrelhalással járó, úgynevezett nekrotizáló eseteket, melyek gyógyulása elhúzódóbb.
Legyengült szervezetű és immunrendszerű személyeknél, időseknél és csecsemőknél előfordulhat, hogy a folyamat a szervezet egészére kiterjed, és szepszist, vérmérgezést okoz. Sokkal gyakoribb viszont, hogy az orbánc kiújul – ilyenkor valószínűsíthető a szervezet legyengülése, a védekezőképességének elveszítése. Ha a betegség többször ugyanazon a bőrterületen újul ki, akkor a nyirokutak elzáródhatnak, és ez maradandó nyirokpangáshoz, a bőr megvastagodáshoz vezet.
Orbánc megelőzése
A betegség megelőzésében nagyon fontos lépés a fertőzési kapuk rendszeres kezelése, gondozása, különösen azoknál, akik a különböző bőrbetegségekre fokozottan hajlamosak (például a cukorbetegek).
A lábujjak közötti gombásodást kenőcsökkel, esetleg szájon át szedhető gyógyszerekkel kezelni kell, és a lábat rendszeresen át kell vizsgálni, nehogy elfertőződő sérülések, sebek jelenjenek meg rajta.